Mit fizetnek a fiatal bérlők Spanyolországban, és miért csökkent a lakásköltség-túlterheltségük

A Consejo de la Juventud de España (CJE) szerint egy fiatal munkavállalónak a fizetése 98,7%-ára lenne szüksége ahhoz, hogy egyedül béreljen lakást, és 33,6%-ára ahhoz, hogy egy szobát béreljen egy megosztott lakásban. Az Eurostat szerint a piaci bérleti díjat fizető spanyolországi bérlők lakásköltség-túlterheltségi aránya a 2021-es 40,9%-ról 2025-re 26,8%-ra csökkent, miközben a szüleikkel élő 18–34 évesek aránya 68,7%-ra nőtt, ami a sorozat legmagasabb értéke. Az INE életkörülmény-felvételének (ECV) mikroadataiból megmértük, mennyit fizetnek a fiatal bérlők, megvizsgáltuk, hogy a lakásköltség-túlterheltség csökkenése szelekciós hatás-e, és a CJE adatait a mért terhelés mellé állítottuk.

Mit fizetnek a fiatal bérlők. 2025-ben a szülői otthonból elköltözött, piaci bérleti díjat fizető 18–34 évesek körében (n = 1048 fő 783 háztartásban):

• a fizetett bérleti díj mediánja havi 630 euró volt, a háztartás rendelkezésre álló jövedelmének 24,7%-a;
• a lakhatási költségek (bérleti díj, rezsi és díjak, az Eurostat meghatározása szerint) a rendelkezésre álló jövedelem mediánban 30,8%-át tették ki;
• 31,5% volt lakásköltség-túlterhelt, vagyis a rendelkezésre álló jövedelem több mint 40%-át költötte lakhatásra (95%-os CI: 26,8–36,1, háztartásszintű bootstrap). A 18–29 éveseknél ez az arány 34,0% (n = 438);
• az egyedül élők 63,0%-a volt lakásköltség-túlterhelt (n = 227).

2021-ben ugyanennek a csoportnak a lakásköltség-túlterheltségi aránya 42,7% volt (n = 852). A −11,2 százalékpontos csökkenés pontatlan: 95%-os konfidenciaintervalluma −20,9-től −1,5 százalékpontig terjed.

Módszerünk reprodukálja az Eurostat adatait. Ha az Eurostathoz hasonlóan megtartjuk az átmenetileg távol lévő háztartástagokat, a lakáshasználati jogcím szerinti lakásköltség-túlterheltségi arányaink (az összesítettet is beleértve) 2008–2025 között a jogcím–év cellák közül 84-ből 76-ban pontosan megegyeznek az Eurostat közzétett arányaival, és mindegyikben legfeljebb 0,3 százalékponttal térnek el: a piaci bérleti díjat fizető bérlőknél 2025-ben 26,8%, ugyanannyi, mint az Eurostatnál. Életkor szerint, a jövedelmi év végi életkorral, 54 cellából 52 egyezik pontosan (a legnagyobb eltérés 0,1).

A szülői otthon elhagyásával járó szelekció valós. Az országos csökkenést nem magyarázhatja; a fiatal bérlőknél nem zárható ki.

• Az elköltözés jövedelem szerint szelektál. Az ECV 2022–2025-ös paneljében a személyes jövedelem felső negyedébe tartozó fiatalok évi 23,3%-os arányban költöztek el a szülői otthonból, szemben a jövedelem nélküliek 5,8%-ával: négyszer olyan gyakran. A 2013–2016-os panelben ez a hányados háromnál kisebb volt (17,2% szemben 6,3%-kal). Az elköltözöttek között vannak olyanok is, akiket elköltözöttként rögzítettek, de nem sikerült nyomon követni.
• Minden korosztály bérlőinél hasonló volt a csökkenés. 2021 és 2025 között a piaci bérleti díjat fizető bérlők lakásköltség-túlterheltsége a 35–49 éveseknél 13,3, az 50–64 éveseknél 12,0 százalékponttal csökkent, szemben a fiatal bérlők 11,2 százalékpontjával. Ennek az összehasonlításnak kicsi a statisztikai ereje: a fiatalok és a 35–49 évesek közötti különbség 2,1 százalékpont, 95%-os CI-je −8,8 és 13,0 között van. És ez nem placeboteszt: a fiatal bérlők lakhatási költségei 27,1%-kal, a 35–64 éves bérlőkéi 14,7%-kal nőttek.
• Ugyanazokban a bérlőháztartásokban csökkent a túlterheltség. A panelben a két egymást követő évben piaci bérleti díjat fizető háztartások lakásköltség-túlterheltségi aránya 46,5%-ról (2022) 39,1%-ra (2023), majd 39,1%-ról 32,7%-ra (2024) csökkent (40,3%-ról 30,3%-ra, ha mindkét évben ugyanazok voltak a tagok). Medián jövedelmük 10,0%-kal, illetve 9,5%-kal nőtt.
• A felső korlát csak egy csatornára vonatkozik: arra, hogy kevesebb fiatal költözik el otthonról, ami megváltoztatja, kik a bérlők. 2021 és 2025 között a valamelyik szülőjükkel élő 18–34 évesek aránya 64,5%-ról 68,7%-ra nőtt, ami 386 160 főnek felel meg. Tegyük fel, hogy elköltöztek volna, a jelenlegi arányban béreltek volna, és mindannyian lakásköltség-túlterheltek lettek volna.
• Az összes bérlőre a 2025-ös arány 26,8% helyett 28,2% lenne: ez a csatorna legfeljebb nagyjából a tizedét magyarázhatja a 14,1 százalékpontos csökkenésnek (10,1%-át, vagy 23,1%-át, ha mindegyikük bérelt volna).
• A fiatal bérlőknél ugyanez a korlát csökkenésük 71,3–144,1%-át adja (a 18–29 éveseknél 124,0%-át). Semmit sem zár ki.
• Jövedelmi csoportokon belül is. A fiatal bérlők 11,2 százalékpontos csökkenéséből 2,8 százalékpontot magyaráz az, hogy megváltozott a helyzetük a fiatalok jövedelemeloszlásában. Ez a szelekció alsó határa, nem becslés: a csoportokon belüli legnagyobb csökkenések ott vannak, ahol az elköltözés összeomlott.

Mi változott még. A piaci bérleti díjat fizető háztartások rendelkezésre álló medián jövedelme 43,5%-kal nőtt a 2021-es és a 2025-ös felvétel között (a 2020-as és a 2024-es jövedelmek); medián lakhatási költségeik, az interjú időpontjában mérve, 17,5%-kal nőttek. A jövedelmek és a költségek eltérő hosszúságú időszakokra vonatkoznak. Ugyanazokban a bérlőháztartásokban a medián jövedelem láncolt növekedése ezekben az években 35,3% volt. Ha a bérlők jövedelme csak olyan ütemben nőtt volna, mint a költségeik, ezt a háztartáson belüli növekedést alapul véve, 2025-ben a bérlők 34,8%-a lett volna lakásköltség-túlterhelt, nem 26,8%-a (37,7% a keresztmetszeti jövedelemnövekedéssel, amely azt is tükrözi, kik bérelnek). A törvény korlátozta a meglévő bérlők bérleti díjának éves emelését: 2023 végéig az Índice de Garantía de Competitividad változására, 2024-ben 3%-ra, hacsak a bérlő és a bérbeadó másként nem állapodott meg (a nagy bérbeadóknál ez felső korlát volt). Az INE bérletidíj-indexe szerint a meglévő szerződések bérleti díjai 2021 és 2024 között 7,5%-kal, az új szerződéseké 19,3%-kal emelkedtek.

A CJE adatai és a mért terhelés különböző kérdésekre felelnek. A CJE 98,7%-a egy kínálati bérleti díj – 1176 euró 80 m² beépített alapterületre – osztva egy 16–29 éves munkavállaló havi 1191 eurós nettó mediánbérével. Azt kérdezi, hogy egy fiatal munkavállaló ki tudna-e bérelni egyedül egy egész lakást a mai kínálati bérleti díjon. A 33,6% ugyanezt kérdezi egy szobára. Az ECV azt kérdezi, mennyit fizetnek azok, akik már bérelnek. A 16–29 éves bérlőknél (438 fő, akiknek a bérleti díja és a jövedelme rögzített):

• a fizetett bérleti díj mediánja 596 euró, nagyjából a kínálati bérleti díj fele;
• ez háztartásuk medián jövedelmének 24,4%-a;
• a két hányados közötti különbség három részből áll. Az ECV saját, jövedelemmel rendelkező fiatalokra vonatkozó mediánjához (havi 749 euró) mérve a kínálati és a fizetett bérleti díj különbsége 36,5%-ot, a bérlők magasabb saját jövedelme 20,8%-ot, a közös háztartás 42,7%-ot magyaráz. A CJE béréhez mérve a megoszlás 48,7%, −5,5% és 56,9%: a megoszlás a viszonyítási alaptól függ;
• a lakótársakkal vagy rokonokkal együtt lakók fejenként mediánban 180 eurót fizetnek, saját jövedelmük 19,3%-át.

A CJE saját kérdésére a mikroadatok ugyanazt a választ adják, mint a CJE. A 16–29 évesek mindössze 0,6%-ának (a fiatal munkavállalók 0,8%-ának) van olyan személyes nettó jövedelme, amelynek a kínálati bérleti díj legfeljebb 40%-át tenné ki. A CJE egy ECV-alapú adatot is közöl: a fiatal bérlőháztartások havi lakhatási költsége 780 euró. Becslésünk 770–785 euró, az életkor-meghatározástól és a jogcímcsoportoktól függően; a CJE 30%-os értéke számtanilag következik a saját jövedelmi nevezőjéből; 48,9%-os lakásköltség-túlterheltségi aránya nem reprodukálható (ugyanazzal a háztartás-meghatározással 35,4%).

Az önállósodási grafikon. A CJE 2006–2025-ös grafikonja két felvételt kapcsol össze. Megjegyzése így szól: «En 2025, se muestra a la tasa de emancipación calculada con la nueva metodología». A CJE módszertani megjegyzése szerint az új adatok «no son directamente comparables con las publicadas en ediciones anteriores del Observatorio, que se basaban en la Encuesta de Población Activa». Önmagában az ECV szerint 2025 a 2004 óta legalacsonyabb érték, mindkét életkor-meghatározás mellett; a jövedelmi év végi életkorral 14,6%-ot kapunk a CJE 14,5%-ával szemben. Nem tudtunk olyan EPA-sorozatot összeállítani, amely reprodukálja a CJE EPA-alapú arányait, így az EPA alapján nem dönthető el, hogy a 2025-ös csökkenés ott is megjelenne-e.

Korábbi munkák. A szelekciós érvet és a csökkenés okait már korábban is megfogalmazták.

• A CJE egyik kutatója 2026. szeptember 30-án azt mondta a Newtralnak, hogy az ECV a már lakással rendelkező háztartásokat méri.
• Az elDiario.es (2026. szeptember 29.) a lakásköltség-túlterhelt bérlők arányának csökkenését a jövedelemeloszlás alján tapasztalt jövedelemnövekedésnek, valamint a szüleiknél maradó «ahogados invisibles» körének tulajdonította.
• A DatosRTVE (2026. október 2.) ugyanazokban a mikroadatokban vetette össze a kínálati és a fizetett bérleti díjakat, valamint a háztartási és a személyes jövedelmeket.
• A FEDEA (2026. szeptember) az ECV-ből jogcím szerint számította ki a terhelést, és megjegyezte, hogy a javulás egy része «coincide con el fuerte crecimiento en número de hogares y personas de este régimen».

Amit hozzáteszünk:

• az egyetlen csatornára vonatkozó felső korlát;
• az életkor szerinti összehasonlítás és a tartósan bérlők panelje;
• az elköltözés korábbi jövedelem szerinti gradiense négy panelben;
• a 98,7% felbontása két viszonyítási alap mellett;
• az ECV terepmunkájában bekövetkezett változások összesítése az INE közleményei alapján. Az interjúk az őszről (2017–2021) február–májusra (2023–2025) kerültek át, ami lerövidítette a jövedelmi év és a mért bérleti díj közötti időt.